Van még valaki, aki hisz a Télapóban? Na, csak azért, mert itt van a Tapló Télapó, aki minden érzékszervvel fogható. Bűzlik a szesztől és a cigarettától, megállás nélkül káromkodik, naponta újra nőkre veti ki a hálóját, de eleve ápolatlan, nihilista, neurotikus alkat. Ja, és széfeket tör fel. Mert, hogy ez a Télapó nem az a bizonyos jóságos, hanem Willie, aki Marcus nevű afro-amerikai törpe haverjával együtt áruház trezorjait töri fel karácsony tájékán, hogy az ott lévő busás pénzösszeggel eltűnjön. A rendszeres és módszeres züllés és rablás aztán ott kap gellert, hogy Willie megismerkedik a fiatal lánnyal és egy dagi kisfiúval, akik – láss csodát! – s mégis meg tudják változtatni a megrögzött alkoholista bűnözőt. Vagy… mégsem?
A 2020 Filmodüsszeia két állandó műsorvezetője, Géczy Dávid filmrendező és Pöltl Oxi Zoltán újságíró ezúttal a következő kérdésekre keresi a választ a Tapló Télapó című film kapcsán. Tényleg a karácsonyi álságos hiperköltekezést és giccskultúrát parodizálja ez a mozi? Milyen jelentőséggel bír a Tapló Télapóban, hogy az amerikai karácsonykultusz központi figurája egy züllött gengszter? Lehet-e ennyire kanos valaki, mint Willie, aki lépten-nyomon nőket hajkurász, még akkor is, amikor a mesealak Télapó ruhája mögött rejtőzik? Hogyan gúnyolja ki a film az elmúlt évtizedben egyre durvábban elharapódzó amerikai PC (politikai korrektség) tiltó rendszerét? Milyen kapcsolat alakul ki Willie, a tahó bűnöző és Thurman, a lúzer dagi kisfiú között? Megmenthető-e ennyi év bűnözés után Willie lelke? Nekünk, európaiaknak valóban paródiát jelentenek-e azok a hollywoodi filmek, melyek a Tapló Télapóhoz hasonlóan kigúnyolják a decemberi ünnepségben teljesen megbolonduló átlagembereket?
